[ v i s s z a ]

Erdély
/Hartmann József/

Fura,édes közel távoli rokon,
Halmokon , hegyeken suttogó fájdalom
Völgyekben megülo ködös öröm,
Forrásokból búvó kiváncsi közöny,
Fenyõfák levelét súgató sóhaj,
Sziklákra kövülo tengernyi óhaj,
Csúcsokról szétkiabált béna magány,
Patakok fenekén sodródó honvágy,
Szivárvány havasán bújdokló ének,
Hegyeket metszõ habtajtékos fények,
Kövek éleit simítgató imák,
Egymást kioltó jámbor teóriák,
Vérükben más vért ölelõ mostohák,
Egy ágyból való marakvó ostobák,
Régi álmot vágyó önfeju hit,
Rokonlelkek között omladozó híd,
Turullal álmodó õsi hiedelmek,
Faluk határán meghaló szerelmek,
Álmos napokat tarkító örömök,
Kopjafák alá zuhogó kis rögök,
Ahol élnek, ölelnek, szülnek , ha kell,
Hol a bánat az örömmel énekel,
Ahol fogak közé szorul a panasz,
Ahol élni, halni majdnem ugyanaz,
Ahol büszke a lélek, a szem kemény,
Ahol tenni kell mindig és mindenért,
Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt.

[ v i s s z a ]