[ v i s s z a ]

DAL A DALBAN
(Népköltés)

Bonchidai hegyek alatt,
Van egy forrás titok alatt.
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik. 

Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsúztam.
Úgy elbúcsúztam szegénytől,
Mint a nyárfa levelétől. 

Rákos, Rákos hová lettél,
Szép híredből de kiestél!
Mer’ minálunk a magyar szó
Ritka, mint a fehér holló. 

A csatában trombitálnak,
Mint a sasok vívni szállnak.
Fáj, szívem fáj ha ezt látom,
Hazám földjén sírva szántok. 

Barna kislány a faluból,
Ne végy vizet a Rákosból.
Magyar csonton folyó vize,
Könnyektől sós annak íze. 

Nem úgy van az mint volt régen,
Nem az a Nap süt az égen.
Nem az a Nap, nem az a Hold,
Nem az a szeretőm ki volt. 

Aki volt már rég elhagyott,
Szebbre vágyott mint én vagyok,
Szebbre vágyott, hej, de nem kapott,
Még olyat sem, mint én vagyok. 

[ v i s s z a ]